Riportok velem

– Mit jelent Számodra művészet?
Ha egy szóval kellene kifejeznem akkor azt mondanám, hogy közvetítés. Nekem valami olyasmi, ami túlmutat a hétköznapiságon, valami, ami, belső figyelésre késztet, amit tovább tudok gondolni, hétköznapi értelemben azt mondanám, merengés, kikapcsol a külvilág áramlatából.

– Kit tekintünk ma festőművésznek? Mikor mondhatja magáról egy alkotó ember, hogy művész vagyok?
Ez egy nagyon nehéz kérdés. Manapság, amikor az alkotás ilyen sokszínű, és sokrétű. Számomra, elsődlegesen, azt tekintem művésznek, festőművésznek, aki belső intuícióból alkot, és rendelkezik azzal a szakmai tudással, amivel kifejezheti önmagát. A művészben legyen egy többlet, egy csoda, amit kifejez, legyen közlendője, és tudja megvalósítani azt, akár szellemi, akár technikai kivitelben. Művésznek lenni egy benső állapot, egy ihletettség, nem tanulható, egy kicsit olyan, mint egy igazi tudós, a benső kényszer hajtja, és bizonyos értelemben az anyagi világban „esetlen”. A szakma tanulható, de az még nem művészet. A tehetség, a szorgalom a szakma elsajátításában fontos, mert enélkül nem valósulhat meg, a művészi gondolat, de ezek önmagukban még kevesek, mert a belső ihletettség nem tanulható. Sajnos most trendi, hogy aki egy-két festőórán résztvesz festőművésznek nevezi magát.

– Miért éppen festés?
A színek egészen kiskoromtól elvarázsoltak, megbabonáztak. Nekem természetes volt a színekkel dolgozni, de sose gondoltam arra, hogy festőművész legyek, hogy ebből éljek. A szobrászat jobban érdekelt ifjúkoromban, mert a festés természetes volt. Aztán az Indiai tartózkodásom alatt megváltozott minden.A szakrális és szimbolista képek festésével megtaláltam a helyem.

– Hogyan lehet ma művészként érvényesülni Magyarországon?
Művésznek lenni mindig nehéz volt. A művész mellé kell egy mecénás, vagy egy erős háttér. Egy igazi művész az Istenibe van bekötve és ezt éli. Ma a művésztől elvárják, hogy saját magát menedzselje és mindazt, ami ezzel jár, marketing, reklám stb. Ez két teljesen ellentétes állapot. Olyan mintha azt mondanák, hogy a víz alatt főzzön tűzön szabadon.

 – Van- e még szüksége az embereknek valódi alkotásokra? Miért elégednek meg sokan a nyomtatott képekkel?
Szerintem van igényük az alkotásokra, és gondolom, aki megteheti meg is veszi, hiszen egy eredeti festménynek teljesen más a kisugárzása, mint egy nyomatnak. Olyan, mint mondjuk egy koncert élménye, egy lemezhez képest. Az emberek ösztönösen szeretik a szépet, szívesen néznek az otthonukban festményeket, de nem mindenki teheti meg, hogy nagyobb összeget költsön, igy jobb híján beérik a nyomatokkal.

– Mik a terveid a jövőre nézve a művészet terén?
Nekem nincs idő. Mindig festek, először a fejemben, szívemben aztán egyszer csak forrpontra jut a terv és megvalósul. Sok téma van, ami vászonra kívánkozik az ihletettség jelen van, több idő kellene a kivitelre. Nekem különválik az a kép, amit a tanítványaimmal oktató célzattal festek ez a szakma és más az, amit a belső ihletettségből közölni akarok.

 – Hogyan lehetne az emberekhez közelebb hozni a művészetet?
Szerintem, ez elsősorban otthon kezdődik, aztán nagyon fontos lenne, hogy az iskola is támogassa. Ha a gyermek, otthon a művészet szeretetét tapasztalja, járnak kiállításokra, a gyerekek kézműves foglalkozásokra, esetleg közösen festegetnek, kézműveskednek, művészettel kapcsolatos filmeket is néznek sokat segít. Az iskolában pedig a művészet összefüggéseire felhívni a figyelmet, alkotó módon megtanulni alkotni, és ez nem csak a kézügyességen múlik. Nekem otthon természetes volt a művészet, de kiváló rajztanárom is volt általános iskolában, Kiss János festőművész személyében.

– Mi a véleményed a Panonncolor festékekről?
Nagyon szeretem sok színt használok. Jó minőségűek a pigmentek. De a kupakok nagyon gyengék, sokszor letörnek.

– Milyen új technikát tanulnál meg még szívesen?
Leginkább többet szeretnék festeni, annyi minden van a fejemben, csak időm kevés megvalósítani. Sok technikát tanítok is. Vannak olyan technikák amiket megálmodok.

– Milyen témában festenél még szívesen?
Minden témában festek, már csak a tanítás miatt is. A szakrális képek, a szimbolizmus, és az op-art a kedvenceim, és persze az új technikai kihívások.

– Hogy látod? Járnak manapság az emberek kiállításokra? Van értelme kiállítani?
Hát igen, ez változó. Az internet világában már kényelmesen a monitor előtt ülve megnézik a képeket. Az, hogy járnak e kiállításokra szintén a szokás kérdése. Ha hangzatos a művész neve elmennek. Sok múlik a reklámon, hogy eljusson az emberekhez a kiállítás híre. Mostanában olyat ritkán látok, hogy a barátokon hozzátartozókon az adott galéria törzsvendégein kívül vad idegenek is elmenjenek. Nagyon kevés fiatalt látok. Valahogy Magyarországon ez nem társadalmi esemény, mint régen, nincsenek jó értelemben vett szalonok. Kevés a jó és befogadó galéria is….

Pedig egy kiállítás fontos esemény a kiállítónak, itt mutatja be mindazt, ami benne érett és amit megvalósított, amivel hozzájárul a társadalomhoz. A kiállítás egyben egy korrajz is, mit hozott a művész, hiszen nagyon érzékeny a környezetére is. …és hát nem elhanyagolható tény, hogy itt lehet találkozni az alkotóval és beszélgetni vele stb.  Egy kiállítás olyan a művésznek, mint a színésznek, zenésznek az előadás, a koncert.

– Meg lehet élni ma az alkotásból?
Van akinek igen és van akinek nem. Ez alapvetően sors kérdés is. A megélhetés nem minden esetben tükrözi a művészi tudást és ihletettséget.  Az anyagi világunkban itt és most, sokkal inkább függ a menedzsmenttől, ismeretségektől, és bizony a sznobériától, na de ez is a sors része.

– Heti hány órát töltesz a vászon előtt?
Sokat, sose számoltam, ha belefeledkezek egy festménybe eltűnik az idő. Akkor is festek amikor épp nem ülök fizikailag egy vászon elött.

– Ha lenne 3 kívánságod mit kívánnál?
Elsőnek, hogy mindenki megtapasztalhassa az Isteni valóságát és felébredve élhessen.
Másodikra és harmadikra is. Ez a tudás teljesen más emberiséget mutatna. A fizikai test Egész-sége is meglenne.

– Melyik festő „bőrébe” bújnál bele 1 hétre ha tehetnéd?    Gustave Moreau.
– Kiből lehet festőművész? adottság? vagy tanult dolog?
A valódi művészi lelkület, nem tanulható, viszont jó táptalajon hamar felszínre tör. Szerintem egy valódi művész folyamatosan fejleszti önmagát és folyamatosan kihívások elé állítja magát. A szakma a technika tanulható. Sok gyakorlással kitartással fejleszthető. Ma nagyon sokan festenek, de valódi művészből kevés van.

 – Figyelemmel kíséred a mai magyar kortárs festőművészetet?
Valamennyire igen! …de mit is nevezünk művészetnek?

– Hogyan szerettetnéd meg a fiatal generációval a művészetet?
Először amikor még kicsi, szabadon engedném alkotni. Később izgalmas történetekkel a múltból ( pl. hogyan fedezte fel Boticelli azt a sárgát, amit később róla neveztek el, hogyan készültek a festékek stb.) esetleg otthon nővényi nedvekkel kísérletezni például. Festőkről, művészekről kis történetek hozzá izgalmas korrajz, majd a múzeumok kreatív szemlélete. ….de hát ezt igy nagyon hosszan lehetne leírni.

– Ha éppen nem festesz, akkor mivel töltöd el legszívesebben a szabadidődet?
Nekem a festészet is szabadság, ahol önmagam lehetek, a legnagyobb szabadság. Alapvetően meditatív vagyok, szeretem a csöndet, a gondolatmentes állapotot, és ha lehet és tudok szívesen megyek a természetbe. 

– Milyen terveid vannak a jövőre nézve a művészet terén? Hol lehet Veled, és a munkáiddal találkozni?
Most inkább egy befeléfordulós időszakom van és inkább csak alkotok, nem tervezek egyéni kiállítást. A tanításra figyelek, és a tudás hatékonyabb átadására, azt is tanulni kell, hogy hogyan a legérthetőbb a magyarázat, bár ez tanulónként is változik. A romhányi tanítványaimmal most lesz december 9.-én egy közös kiállításunk. 

+ 1 kérdés: Mi a kedvenc Filmed? Könyved?:)

Puszta formalitás, Giuseppe Tornatore filmje.1994, de sokszor megnéztem a Mindhalálig zene Bob Fosse filmjét 1979 és a Gyalog galopp című filmet amit a brit Monty Python csoport forgatott 1974-ben.

A megvalósult mesterektől szeretek olvasni